Új Kotlán szobor létesült a Fejér megyei Kulcson

 

 

 

A Kotlán professzor életét ismerők körében köztudott, hogy a Budapesttől délre, mintegy 60 km-re, a Duna jobbpartján fekvő Kulcs községben, a Deák Ferenc u. 44. szám alatt volt a kedvenc hétvégi háza, ahol szép sziklakertet létesített és borászattal is foglalkozott. Fejér megye állatorvos szervezetei és a község önkormányzata ápolják annak a „kulcsi hatok” néven elhíresült, 6 tudós állatorvosnak az emlékét, akik az 1920-as évektől kezdődően e településen találtak barátságos pihenőhelyre, és akik tevékenysége előrelendítette a település fejlődését. Ezek egyike volt Kotlán Sándor professzor is.

Pár évvel ezelőtt határozat született arról, hogy a község egyik terén szoborpark létesítésével fognak a „kulcsi hatoknak” maradandó emléket állítani. Hutÿra Ferenc (2014) és Jármai Károly (2015) professzorok szobrai után, harmadikként az idén Kotlán Sándor professzor mellszobrának a felavatására 2016. december 14-én, a XV. Fejér Megyei Állatorvosi Emléknap keretében került sor. L. Simon László, a terület országgyűlési képviselője és Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora mondott szoboravató beszédet. A szobor Lestyán-Goda János szobrászművész alkotása.

A Kotlán professzorról Török Richárd szobrászművész által alkotott első szobor 1967 óta az Állatorvostudományi Egyetem szoborparkjában látható.

 

Dr. Kassai Tibor


Igazságügyi rovartan

 

"Az erőszakos jellegű bűncselekmények helyszíni szemléin, ahol holttest/ek és a környezet viszonyait vizsgáljuk, számos elváltozás található. Statikus és dinamikus jegyek, valamint a vizsgálat során is zajló folyamatok, pl. fizikai-kémiai, élettani, egyéb biológiai. Elemzésükre változatos vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre. A magyarországi gyakorlatban az igazságügyi rovartani vizsgálatok a múlt században csak eseti jelleggel, néhány alkalommal fordultak elő (Mihályi F.). Ismereteink szerint jelentőségük egyre nagyobb. A halál körülményeinek megállapítása terén a biológiai eredetű bizonyítékoknak kiemelt jelentőségük van."

A Belügyi szemle 64. évfolyamának 7-8. számában megjelent Bozó Csaba írása az igazságügyi rovartan témában. (Bozó Csaba: Az igazságügyi rovartan szerepe a nyomozásban. In: Belügyi szemle. – 64. évf. 7-8. sz. (2016), p. 106-118.).


A Geo magazin 12 évfolyamának 6. számában megjelent Bozó Csaba írása a rovarok szerepéről a bűnügyek felderítésében (Bozó Csaba: Rovarok nyomán a bűnügyekben. In: GEO. – 12. évf. 6. sz. (2016), p. 60-69.). A cikk gazdagon illusztrált képanyaggal közérthetően mutatja be azt a rovarvilágot, amely az igazságügyi rovarász célcsoportja, hogy a holttesteken megjelenő rovarfajok segítségével hozzájáruljon a bűncselekmények megoldásához.
 


Parazitológiai témájú kutatásokért ítélték oda a 2015-ös ovosi Nobel-Díjat

 

A legrangosabb tudományos elismerést 2015-ben William C. Campbellnek és Ómura Szatosinak a fonalférgek okozta gyulladásos betegségek, illetve Juju Tunak a maláriakezelések kezelése terén végzett tudományos munkájáért ítélték oda. A díj a legmagasabb fokozatú tudományos elismerés mellett 8 millió svéd koronás, vagyis mintegy 267 millió forintos pénzjutalmat is jelent.


Az írországi Rameltonban 1930-ban született William C. Campbell a dublini Trinity College-ban diplomázott 1952-ben. Az amerikai Wisconsin Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait. 1957-1990 között a Gyógyászati Kutatások Merck Intézetének kutatója, 1984-1990 között szenior kutatója és fejlesztési, vizsgálati igazgatója volt. Jelenleg a New Jersey-i Drew Egyetem emeritus kutatója.


Omura Szatosi 1935-ben született Jamanasi prefektúrában. 1968-ban szerezte diplomáját a Tokiói Egyetemen gyógyszertudományokból és 1970-ben kémiából PhD-zett. 1965 és 1971 között a japán Kitaszato Intézet kutatója, 1975 és 2007 között professzora volt. 2007-tól az egyetem emeritus professzora.


Juju Tu 1930-ban született Kínában. A Pekingi Orvosi Egyetemen szerzett gyógyszerész diplomát 1955-ben. Különböző tudományos fokozatokban 1965-től a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa.
A kínai Juju Tu (aki amúgy a 12. női orvosi Nobel-díjas, viszont az első kínai nő, aki orvosi Nobelt kapott) egy olyan növény maláriaellenes hatásának igazolásáért kapta a díjat, melyet a kínai hagyományos gyógyászat már nagyon régóta használt láz- és gyulladáscsökkentőként. A felfedezés az 1970-es évek elején történt, az artemisinin nevű hatóanyagot az egynyári üröm cserjéjéből vonják ki, bár a növény maláriaellenes hatását már a 4. század közepén született feljegyzésben is említik.


A Nobel-bizottság magyarázata szerint ez a három ember olyan betegségek ellen dolgozott ki kezeléseket, melyek világszerte emberek tízmillióit érintik. Az ír származású Campbell és a japán Ómura az avermectin nevű gyógyszer felfedezéséért kapta a díjat, amely a fonalférgek által okozott betegségek, például az elephantiasis vagy a folyóparti vakság legyőzésében segít. Az avermectin, illetve annak továbbfejlesztett változatai számos más, paraziták okozta betegség ellen segítenek.


A bizottság indoklása szerint a díjazottak mérhetetlen segítséget nyújtottak a szenvedések csökkentésében, és általában jobbá tették az emberek életét. A munkának viszont még messze nincs vége, mert a most díjazott gyógyszerek (illetve más kutatások) sikere ellenére például a szúnyogok által terjesztett malária még most is évente legalább egymillió ember halálát okozza, ráadásul az áldozatok többsége csecsemő vagy fiatal gyerek, Afrika legszegényebb területeiről.

 

További információ:

A Nobel-Díj hivatalos honlapján (angolul) 

A kutatások részletes ismertetése (angolul)

az Indexen

a National Geographic Magyarországon

a ScienceMeetup tudományos-ismeretterjesztő blogján


A juhok gyomor-bélférgei és az ellenük való védekezés lehetőségei

 

„A juhok gyomor-bélférgei és az ellenük való védekezés lehetőségei” címmel kétrészes cikk jelent meg a Magyar Állattenyésztők Lapja 2014. októberi (40-42. oldal) és novemberi (44-47. oldal) számában. A cikk szerzője, Nagy Gábor kaposvári PhD hallgató, összefoglalja azokat a korszerű tudnivalókat, amelyek ismerete segítheti a gyakorló állatorvosokat és állattenyésztő szakembereket a legeltetett juhok parazitás gastroenteritisének számlájára írható termeléskiesés és egyéb károk csökkentésében, illetve amelyekkel lassítani lehet a gyógyszer-rezisztens fonálféreg-törzsek kialakulásnak az esélyét.


"Parazita folyóiratok" - predatory journals

 

A parazita folyóiratok (angolul: predatory journals) olyan ismeretlen folyóiratok, amelyek kéretlen
levelekkel keresik meg a kutatókat, cikkekért folyamodva. Létezik egy analóg jelenség, ahol konferenciára
hívják a kutatót. Ezek a paraziták komoly tudományos folyóiratnak, ill. konferenciának tüntetik fel magukat,
ám számításból (esetenként csupán dilettantizmusból?) tudományos minőséget nem biztosítanak – a cikkeket, előadásokat nem válogatják meg, nem végeztetnek szakmai bírálatot. Minden esetben a közlési vagy részvételi díjak beszedését tartják szem előtt, aki fizet, annak a cikke megjelenik, annak az előadását elfogadják. Esetenként a közlési díj felszámítását előre nem is jelzik – a cikket leközlik, és utólag nyújtják be a számlát. Mindkét esetben a tudományos teljesítménykényszert (publish or perish) használják ki – a parazita folyóiratok ezen túl a nyílt hozzáférésű (Open Access) publikálási modell által megteremtett közlési díjas finanszírozási módot is.

 

Holl András írása a Magyar Tudományos Művek Tára honlapján olvasható.

 

A Science egy közelmúltbeli számában megjelent érdekes tanulmány itt olvasható a témáról.
 


Nyugdíjba vonult Dr. Rékási József

 

Dr. Rékási József, az MPT tagja, és a hazai tolltetű-fauna jeles kutatója ez év nyarán nyugdíjba vonul és Pécsre költözik. Rékási tanár úr 31 éven át tanított biológiát a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Ezalatt 686 diákja tett sikeres felvételi vizsgát biológiából különböző egyetemek orvos, gyógyszerész, állatorvos, erdőmérnök, biológus és kertészmérnök szakjaira. Páratlan gyűjteményét, mely a hazai tetűfauna legjelentősebb tárgyi dokumentációja, a közelmúltban a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozta. Munkája elismeréseként ez év júniusában Dr. Rékási József megkapta a Pro Paedagogia Christiana díjat. A laudatiot Asztrik főapát olvasta fel, az érmet Erdő Péter bíboros adta át.

 


A csótányoknak is szükségük van barátokra

Egy új kutatás szerint az igencsak ártalmas csótány sokkal kifinomultabb és szociálisabb, mint azt gondoltuk. A tudósok, akik leleplezték ezeknek a rovaroknak a titkos életét úgy találták, hogy a csótányok magasan szocializált teremtmények; felismerik a saját családjukban élő különböző generációk tagjait.

 

A csótányok nem szeretnek egyedül maradni, és ha mégis, ez kihat egészségükre. Szorosan kapcsolódó, egyenlőségre törekvő társadalmat alkotnak, amelyet szociális struktúrákra és szabályokra alapoznak. A csótányközösségek még arra is képesek, hogy a többség érdekében, közösen hozzanak döntéseket. Bizonyos csótányfajokat tanulmányozva még arra is képesek lehetünk, hogy bepillantás nyerjünk, hogyan fejlődtek bizonyos állati társadalmak, beleértve a sajátunkat is. A rovarfajok egy kis csoportja – az ún euszociális rovarok – elhíresült szociális készségeiről, mint pl. hangyák, termeszek és néhány méh- és darázsfaj, amelyek magasan fejlett szociális struktúrával és viselkedéssel rendelkeznek. Habár a csótányokat, mint tömegben élő rovarokat ismerjük, valójában keveset tudunk arról, hogyan viselkednek egymás közt. Az Insectes Sociaux folyóiratban megjelent tudományos áttekintés magyarázza azt, amit ma tudunk a csótányokról. A mintegy 4000 csótányfaj közül csak 25 alkalmazkodott az emberekhez közeli életmódhoz, ebből a 25-ből pedig a német csótányt (Blattella germanica) és az amerikai csótányt (Periplaneta americana) választották ki részletes tanulmányozás céljából. Nappal mindkét faj egyedi csoportokban pihennek sötét repedésekben, résekben vagy csővezetékekben. Éjszaka ezek a csoportok – avagy hordák, ahogyan a tudósok néha hívják őket – felbomlanak egyedekre, amelyek elindulnak élelem és folyadék kereső útjukra. Dr. Mathieu Lihoreau (National Centre of Scientific Research - Rennes, Franciaország) és kollégái tanulmányukban feltárták a csótányok számára miért fontos ez a 'csoportos' életmód.

 

Azok a csótányok, amelyek nem szocializálódnak, 'izolációs szindrómában' szenvednek. Például, a 'magára hagyott' német és amerikai csótánynak több időbe telt az új, nagyobb formává történő vedlés, és végső fokon, a 'felnőtté' válás. A későbbiek során a fiatal, izolált csótányok nehezebben csatlakoznak a közösséghez és később is párosodnak. Úgy tűnik, annak érdekében hogy megfelelően fejlődjenek, a fiatal csótányoknak szükségük van más csótányokkal történő folyamatos fizikai kontaktusra. 2010-ben kutatók kijelentették, hogy a csótányok 'beszélnek egymással' az ételről. Dr. Lihoreau áttekintésében felvázolta, hogy milyen mértékben támaszkodnak a csótányok kémiai jelekre az élelem fellelhetőségére és jellegére vonatkozó információ átadásában. A testükből kibocsátott vegyületeket, az ún. felhám szénhidrogéneket használva, a rovarok még arról is képesek kommunikálni, melyik repedés vagy menedék szolgálhat otthonul a nap során. Időnként előfordul, hogy a csótányok illatnyomokat helyeznek el a vegyületekben gazdag ürüléküket lerakva, amelyeket más csótányok képesek követni. Ezek a vegyületek arra is alkalmasak, hogy a csótányok azonosítsák egymást - különösen alkalmasak arra, hogy felismerjék mely csótányokkal állnak rokonságban és milyen fokon. Az ún. rokonfelismerés "fontos szerepet játszik a csótányok szociális életében" - írják a kutatók. Többek között ez azért is hasznos, mert így "az egyedek elkerülhetik, hogy testvéreikkel párosodjanak".

 

Talán a legmeglepőbb felfedezés a csótányok titkos életére vonatkozóan mégis az általuk formált ún. "társadalmi hordák" és hogy hogyan képesek kollektív döntést hozni. Például amikor menedéket keresnek minden csótány a csoportban ugyanazt a legjobb elhelyezkedésű pontot választja. A csoportok szintén ugyanazt az élelemforrást kutatják fel. Ez a viselkedés lehetővé teszi az információ megosztását és felgyorsítja a döntéshozatalt. Sőt, ezek a csoportok úgy tekinthetők, mint "kiemelkedő együttműködési formák", mondják a tudósok, vagy mint "a raj-intelligencia kiemelkedő tulajdonsága". Az amerikai és német csótányokkal végzett tanulmányok megmutatják, milyen szociálisak ezek a rovarok. Közös búvóhelyeken élnek, a rokonok különböző generációi élnek együtt, és ezek az állatok társadalmilag függenek egymástól.

Bár a csótányok szociálisan kevésbé fejlettek, mint az euszociális rovarok, amelyeknek magasan fejlett közösségeik vannak, ám egyenlőbbek. Az euszociális rovarok között egy királynő dominál, fenntartva magának a szaporodás kiváltságát, több ezer dolgozó támogatását élvezve. Azonban bármely csótány képes a párosodásra és azt meg is teheti.

 

Dr. Lihoreau és kollégái tovább folytatják a nyomozást a csótányok társas viselkedése után, mivel így még többet tárhatnak fel arról, hogy az egyes rovarok hogyan alkothatnak kollektív csoportokat. Úgy tűnik, hogy még a csótányok is kialakíthatnak baráti társaságot, és evolúciós szempontból előnyt kovácsolhatnak a szociális képességeikből.


 

Már Magyarországon lehet az ázsiai tigrisszúnyog

 

Az ázsiai tigrisszúnyog már megvetette lábát Olaszországban, Dél-Franciaországban, egyes spanyol üdülőterületeken és az Adriai-tenger keleti partján. A vérszívó gumiabroncsokkal és vágott virágokkal jutott be Európába - és nem veszélytelen, mert terjesztheti például a dengue-láz vírusát is.

 

Egy brit és belga kutatókból álló munkacsoport részletesen elemezte a rovar eddigi elterjedését, majd az adatokat három különböző elterjedési modellbe helyettesítette be, és azokat tíz regionális éghajlati jövőképpel kombinálta. A szakemberek így pontos rizikótérképekhez jutottak az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) európai megtelepedését illetően. Eredményeiket a brit Royal Society Interface című folyóiratában közölték. A szúnyogok életkörülményei jelentősen javultak az elmúlt húsz évben, elsősorban Franciaország, a Benelux-államok, Németország nyugati részének és a Nyugat-Balkánnak az egyes területein, ott is, ahol eddig elő sem fordultak. A trend a számítások szerint 2050-ig folytatódik, a faj várhatóan átterjed Dél-Angliára, Nyugat-Magyarországra és Ausztria keleti részére is - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.


A tigrisszúnyog túléléséhez enyhe telek szükségesek, amelyek során a januári középhőmérséklet fagypont feletti, az éves csapadékmennyiség pedig meghaladja a 600 millimétert. Mivel az éghajlatváltozás következtében fellépő felmelegedés Északnyugat-Európában túlnyomórészt a telet érinti, délen ugyanakkor a nyarak válnak egyre forróbbá és aszályosabbá, a vérszívó elterjedési területe várhatóan északabbra tolódik - vélik a kutatók. Egyes földközi-tengeri vidékekről újra el is tűnhet a faj.


Bernhard Seidel osztrák szúnyogszakértő nem lát különösebb okot az aggodalomra, hiszen az őshonos fajok is terjeszthetnek veszélyes kórokozókat, mint amilyen a nyugat-nílusi vírus - ezt a bécsi Agrártudományi Egyetem kutatói mutatták ki. Ugyanakkor a vírus átadásához szükséges annak a forrása is, a közvetítőszerepet ellátó szúnyog önmagában kevés. Seidel szerint a tigrisszúnyog már Magyarországon is rég megvetette a lábát, csak még nem talált rá senki.
 


Mérgezett méhek

 

A kártevőirtás ártatlan áldozatai lehetnek az utóbbi években tömegesen pusztuló méhek – sugallja két tanulmány a Science folyóiratban brit és francia tudósoktól. Egy gyakori rovarirtó összetevői, a neonikotinoidok állhatnak az elsősorban az amerikai méhészeket évek óta foglalkoztató rejtély hátterében. Más korábbi kísérletekkel szemben ezúttal a hosszabb távú, áttételes hatásokat vizsgálták természetes élethelyzetekben. A skót Stirlingi Egyetem kutatói fejlődő poszméheket (dongókat) tettek ki akkora adagnak az 1990-es évek óta népszerű vegyszerből, amennyi szerintük a természetben is érheti őket a virágporon és nektáron keresztül. A kolóniákat ezután a szabadba telepítették, és amikor hat hét múlva megmérték a súlyukat, kiderült, hogy jóval kevesebb élelmet tudtak felhalmozni. Emellett ezek a közösségek 85 %-kal kevesebb méhkirálynőt termeltek, ami generációkon keresztül már erősen megtizedelheti a – több vadon élő és termesztett növény beporzásában kulcsszerepet játszó – vadméhek állományát.

 

A francia INRA agrártudományi intézet kísérletében nyomkövetésre alkalmas, apró rádióchipeket ragasztottak a szabadon mozgó házi méhek hátára. A nem halálos dózisú rovarirtóval kezelt ízeltlábúak két-háromszor gyakrabban pusztultak el a kaptáruktól távol, mint a kontrollcsoportban. Az avignoni kutatók ebből arra következtettek, hogy a szer legyengítette az állatok tájékozódó képességét. Matematikai modellel azt is kiszámították, hogy ez a populáció összeomlásához is vezethet. A házi méhek tömeges pusztulását a múlt évtized közepén észlelték, és egyebek mellett fertőzéssel, a klímaváltozás hatásaival, illetve különböző okok kombinációjával próbálták magyarázni. Dave Goulson, a stirlingi kutatás vezetője utalt rá, hogy mivel a dongók több fajtája is kipusztulóban van, felül kellene vizsgálni, mennyire biztonságosak a neonikotinoidok.
 


Fellépnek a bolti rágcsálók ellen

 

Közös programot dolgozott ki a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) és az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) az élelmiszer áruházakban előforduló rágcsálók visszaszorítása érdekében. A hatóságok 2012. március 7-én, a tíz legnagyobb áruházlánc vezetőinek és minőségbiztosításért felelős munkatársainak ismertették az időszakonként tapasztalható rágcsáló fertőzöttség megszüntetésének lehetőségeit.


A beszennyezett, fertőzött élelmiszer és annak csomagolóanyaga a fogyasztó, a termékkel érintkező valamennyi vásárló, áruházi dolgozó egészségét veszélyeztetheti. A kártevők jelenléte az élelmiszerekben nemcsak gazdasági, de közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági probléma is. Ezért az MgSzH és az OTH folyamatosan együttműködik, kölcsönösen tájékoztatja egymást, illetve az élelmiszerbiztonsági, vagy a közegészségügyi veszély fennállásának észlelésekor azonnal megteszi a szükséges hatósági intézkedéseket. A hatóságok szerint a hazai élelmiszer áruházakban alkalmazott védekezési módszerek és eljárások nem működnek megfelelően, ami jelentős szerepet játszhat a kártevők bejutásában, megtelepedésében, és elszaporodásában. A hivatalok ezért kidolgoztak egy, a kártevők visszaszorítását segítő programot. A jövőben a hatóságok ellenőrzései kitérnek a védekezés folyamatának vizsgálatára, így a kereskedés technológiai területeit, a hulladékkezelést, és a takarítás módját is vizsgálják. Külön figyelmet fordítanak a rágcsálók megtelepedési lehetőségeinek vizsgálatára. Amennyiben a termékek beszállítása során kerül rágcsáló az áruházakba, a hivatalok láncszemlélettel, a szállítási útvonalon visszafelé ellenőrzik a beszállító vállalkozásokat.

 

A tájékoztatón az MgSzH és az OTH képviselői felhívták az áruházláncok vezetőinek figyelmét arra, hogy a kártevők távoltartása és a kártevőmentesség fenntartása jogszabályi elvárás, amelynek biztosítása és igazolása az élelmiszervállalkozók felelőssége. Az egyeztetésen jelen lévő tíz áruházlánc 16 képviselője üdvözölte a hatóságok kezdeményezését és kérték a további aktív együttműködést a probléma hatékony kezelése érdekében. A közeljövőben szervezeti átalakítások, és ezzel együtt névváltoztatás elé néző Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal és az OTH számos feladata mellett folyamatosan törekszik a minél hatékonyabb munkavégzésre, a fogyasztók érdekeinek védelmére.


A zebrák fekete-fehér csíkjai távol tartják a legyeket

 

Tudósok megfejtették a titkot, miért alakult ki a zebrák jellegzetes fekete-fehér csíkozása; hogy távol tartsák a vérszívó legyeket. Magyar és svéd tudósok, akik a Journal of Experimental Biology szaklapban jelentették meg részletes tanulmányukat, úgy tartják, hogy a keskeny zebracsíkok nem vonzóak a legyek számára. A kulcs pedig az, hogy a csíkos minták hogyan verik vissza a fényt, mondja Susanne Akesson, a svédországi Lund Egyetemről, aki tagja volt a tanulmányt megalkotó nemzetközi team-nek. "Először fekete, barna vagy fehér szőrű lovakat tanulmányoztunk. A fekete és barna lovakon horizontálisan polarizálódott a fény" magyarázza Akesson a BBC News riporterének "és ez nagyon vonzóvá tette a sötét színű lovakat a legyek számára." Ez azt jelenti, hogy a ló sötét szőréről visszaverődő fény – amely hullámokban terjed az éhes légy szemei felé – egy horizontális síkon mozdul el, mint ahogy a kígyó siklik a sima felületen. A tudóscsoport úgy találja, hogy a lóbögölyöket (Tabanidae) nagyon vonzzák ezek a "lapos" fényhullámok. "A fehér szőrről viszont polarizálatlan fény verődik vissza" magyarázza Dr. Akesson. A polarizálatlan fényhullámok bármely és minden síkon terjednek és ezért kevésbé vonzóak a legyek számára. Ebből következik, hogy a fehér lovakat nem annyira zavarják a lóbögölyök, mint sötét szőrű rokonaikat - mutat rá a tanulmány. A tudóscsoport fekete és fehér táblákat, valamint különféle vastagságban csíkozott táblát helyezett ki egy mezőn, Magyarországon. "Rovarcsapda ragasztót kentünk a táblákra és megszámoltuk az odavonzott legyeket" - mondta Dr. Akesson.


Kérdőív a Margit-szigeti kullancsokról

 

A SZIE ÁOTK Parazitológiai és Állattani Tanszékén évek óta vizsgáljuk a Margit-szigeten élő keleti sünön előforduló kullancsokat és az általuk terjesztett kórokozókat. Munkánk kiegészítéseképpen készítettünk egy on-line kérdőívet. Ennek az a célja, hogy a Margit-szigetre látogatók körében felmérjük, hogy a sziget mely részeire és milyen gyakran látogatnak jellegzetesen, valamint, hogy előfordul-e közöttük kullancsfertőzés vagy esetleg Lyme-kór. Ha az alábbi, 2-3 percet igénybevevő kérdőívet kitölti, és esetleg továbbküldi érintett ismerőseinek, vizsgálatainkhoz nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Előre is köszönjük az együttműködést!

 

KÉRDŐÍV


Férgekben lehet az öregedés titka


Egy San Franciscoban elvégzett új kutatás szerint az öregedés elleni küzdelem egyik kulcsa a hengeresférgekben rejtőzhet. Cynthia Kenyon biokémikus és csapata a Hillblom Öregedésbiológiai Központból sikeresen hosszabbították meg hatszorosára a hengeresférgek élettartamát, egy olyan gén módosításával, mely az emberekben is megtalálható.


Az aprócska féreg kivételesen rövid ideig él csak. Tíznaposan már idősnek számít, két héten belül pedig el is pusztul. Kenyon csapata lelassította az állatok öregedési folyamatát, így akár 84 napig is eléltek, ami emberi léptékben mérve 480 évnek felel meg. – Olyat láttunk, amiről azt hittük, lehetetlen. Ezeknek a férgeknek már rég halottnak kellene lenniük. Mégis élnek, mozognak, és még jó karban vannak – lelkendezett Kenyon.
Az eljárás során a daf-2 gén DNS-ét módosították. Ez az emberekben is megtalálható, és akik elérik a százéves kort, azoknál általában mutáció jelentkezik ezen a génen. Erről számolt be Kenyon az Edinburgh-ban megrendezett Technológia, Szórakoztatás és Tervezés (TED) konferencián. A daf-2 gén variációi segíthetnek megmagyarázni, hogy miért annyira változatos az egyes fajok átlagos élettartama. Kenyon becslései szerint a kutatás eredményeképpen 15 éven belül rendelkezésre állhatnak a fiatalságot megőrző gyógyszerek – adta hírül a MediPress. 

 


Esze miatt lehet tetvesebb az ember a csimpánznál

 

Magyar kutató is részt vett abban a vizsgálatban, amelynek eredménye szerint a madarak szellemi képességei jelentős összefüggést mutatnak a rajtuk élősködő tetvek sokféleségével: a madarak okosabb csoportjain többféle tetű él, mint a velük rokon butább csoportokon. Lehetséges, hogy az összefüggés az ember és a csimpánz viszonyában is igaz. Rózsa Lajos írása az Origo tudomány rovatában olvasható.


Vérre megy

 

Wekerle Szabolcs írása a Magyar Nemzetben a Földvári Gáborral készített interjú alapján kullancsokról és az általuk terjesztett kórokozókról.


Homoki bolhák pusztítása Ugandában

 

Legkevesebb 20 halálos áldozatot és több mint húszezer megbetegedést okozott az utóbbi két hónapban Ugandában a homoki bolhák okozta kór, írja a Medizona internetes portál cikkében.


 

Entomológiai hadviselés: rovarok a háborúkban

 

A biológiai fegyverek egyik különleges formáját képezik a rovarok. Mandzsúria ellen vívott háborújában Japán pestissel fertőzött, porcelánbombákba zárt bolhákkal sújtotta az ellenséges városokat. Az Egyesült Államok sárgalázat terjesztő szúnyogokkal készült a hidegháborúra. Milyen rovarokat és hogyan használtak fel elődeink a harcokban, és van-e esélye ma egy rovarháborúnak? E témákról jelent meg Rózsa Lajos cikke "Lehet még fegyver a krumplibogárból" címmel az Origo hasábjain.


Tények és tévhitek a kullancsokról

 

Fájdalomcsillapítót termel, hogy átverje az emberi szervezetet, a mosógépet is túléli, és tökéletesre fejlesztette vérszívási technikáját a kullancs. Hány kullancsfajtól kell tartani Magyarországon? Hogyan kerülhet a kullancs a lakásba? Hogyan kell szakszerűen kiszedni? Hány kullancs által terjesztett betegség veszélyes? Melyek a leggyakoribb tévhitek a kullancsokról? Ezekre a kérdésekre ad választ a Földvári Gábor és Lakos András segítségével íródott, "Nem menetes állatok, ne csavargassuk!" című cikk az Origo internets portálon.


Parazita fonálférgek és az allergia

 

Régóta ismert megfigyelés, hogy a béllakó fonálférgekkel (pl. Ancylostoma duodenale-val) fertőzött emberekben jóval kisebb az allergiás kórképek (pl. asztma) gyakorisága, mint féregmentes társaikban. Felmerül a kérdés, hogy emberek mesterségesen előidézett féregfertőzése alkalmas módszer lesz-e az allergia enyhítésére.

 

Férgek fényes karrier előtt címmel rövid ismeretterjesztő közlemény olvasható a Népszabadság január 9-i számában. Angol nyelvű tudmományos közleményként Flohr és munkatársainak a Clinical & Experimental Allergy című lapban megjelent cikkét ajánljuk e témában.


A vérmétely köztigazdájának megtelepedése Európában

  

Veszélyes paraziták hordozására képes trópusi csigafaj első európai megtelepedéséről számolt be 2008. novemberi számában az Emerging Infectious Diseases című nemzetközi tudományos folyóirat. A nívós járványtani szaklap azért tartotta fontosnak közölni ezt a felfedezést, mert egyre több tény bizonyítja az agresszív és kórokozókat terjesztő növény- és állatfajok rohamos, világméretű szétterjedését, amit az ember tevékenysége és a klímaváltozás egyaránt elősegíthet.

 
Magyar kutatók találták meg egy Dél-Amerikából származó vízi csiga betelepült populációját a romániai Bihar megyében, a magyar határtól mintegy 50 km-re fekvő Robogányban (Rabagani). A Biomphalaria tenagophila nevű mocsári csiga a vérmételykór, vagy más neveken bilharziózis vagy schistosomiazis egyik terjesztője Dél-Amerika több országában, és Afrikában is, ahová szintén Dél-Amerikából hurcolták be. A csigák által terjesztett vérmételykór, a vérerekben élő laposférgek okozta betegség, amely a malária után a legtöbb embert fertőző parazitás bántalom a világon. Jelenleg főleg a meleg égövi országokban szedi áldozatait, mert a férgek lárváinak fejlődését biztosító csigák csak a soha be nem fagyó, melegebb vizekben tudnak megélni. Ezeknek a csigáknak az európai jelenléte azért okozott meglepetést, mert a mérsékelt égövben való megjelenésükre és tartós megtelepedésükre senki sem számított.
 
A lapos héjú Biomphalaria csigákra véletlenül bukkant rá két kutató, Fehér Zoltán és Deli Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum, illetve a békéscsabai Munkácsy Múzeum zoológusai, miközben a robogányi melegvizű forrás kifolyójában egy eredetileg ott őshonos de valószínűleg már kipusztult, ritka csigafaj után kutattak. Az általuk talált csigákat anatómiai és molekuláris biológiai módszerekkel sikerült azonosítani Majoros Gábor és Földvári Gábor kutatóknak a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Parazitológiai és Állattani Tanszékén. Nem ismerjük a csiga megtelepedésének körülményeit, de az állat ragacsos petéi akváriumi növények levelén, vándormadarak lábán, járművek felületén messzire elhurcolhatóak, és langyos felszíni vizekben fejlődésnek indulhatnak.
 
Vérmétely lárvákat eddig még szerencsére nem találtak a robogányi Biomphalaria csigákban, vagyis a most felfedezett csiga állomány pillanatnyilag nem jelent közvetlen közegészségügyi veszélyt. A testükben vérmételyt hordozó emberek azonban a világ minden táján megfordulhatnak, és a belőlük széklettel, vizelettel külvilágra jutott peték fertőzhetik a vizekben bárhol élő Biomphalaria-kat, amelyek viszont más embereket fertőzhetnek a métellyel. Sajnos a patkányok is hordozói az emberi vérmételyeknek, és közvetítésükkel akár a robogányi csigákban is megtelepedhetnek ezek az élősködők. Ezért a most megtalált Biomphalaria populáció potenciális veszélyt jelent a vérmételykór európai terjedése szempontjából.
 
A mérsékelt égövi országokban, így hazánkban is, a felszíni melegvizek az egzotikus fajoknak különleges életlehetőséget teremtenek Sok példa van rá, hogy a mérsékelt övi területek langyos vizű forrásaiban, üvegházakban, ipari hűtővizek elfolyóiban trópusi puhatestűek telepedtek meg, s ez a romániai eset arra figyelmeztet, hogy a jövevény fajok között lehetnek járványügyi szempontból veszélyesek is. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy fontos lenne felkészülnünk a parazita hordozó alacsonyrendű állatok betelepülésének felismerésére, és emiatt javasolják a hazai melegvizek élővilágának felmérését és időszakonkénti rendszeres vizsgálatát az esetleg behatolt jövevények mielőbbi elpusztítása céljából.
 
 
Forrás: Majoros G, Fehér Z, Deli T, Földvári G. (2008) Establishment of Biomphalaria tenagophila snails in Europe. Emerging Infectious Diseases 14: 1812-1814. http://www.cdc.gov/eid/content/14/11/1812.htm